Purosz Leonidasz: Új Projekt

Purosz Leonidasz három évvel ezelőtt jelentette meg második verseskötetét, és legkésőbb ettől kezdve egyértelműen a kifejezetten érdekes induló szerzők közt tartják számon. A következő év elején a Klubrádió Belső közlés című zenés irodalmi műsora is bemutatta őt: az adásban Szegő János beszélgetett a fiatal költővel. Purosz öt verset is fölolvasott az adásban, ezek közül egyet már a honlapunkon is meghallgathattak, egy másik pedig a Tükörfordítás múlt heti adásában is elhangzott, ahol Locker Dávidé és Vida Kamilláé mellett az ő verseiről beszélgetett Melhardt Gergő és Turi Tímea irodalmár mint a kortárs líra egyik új érdekes trendjéről.

Az ELTE-n irodalom szakot végzett, jelenleg pedig a marosvásárhelyi egyetem dráma szakára járó Purosz Leonidasz verseinek jellegzetessége, hogy szerzőjük csupán látszólag művel alanyi lírát; a költő tréfásan "posztalanyiságnak” nevezi azt az eljárást, amelyben az egyes szereplők féloldalas monológjait hallgathatjuk meg a műveiben. Egy férfi sosem hagyja félbe című kötetének versbeszélői nem azonosak egymással, de azt sem állíthatjuk, hogy mindegyik egészen különböző lenne: képlékeny átmenetek és ismétlődések szervezik a kötetet, amelyből mától az Új Projekt és a Játék című verseit hallgathatják meg itt, a Klubrádió honlapján is, legörgetve pedig szövegesen is elolvashatják. A két vers jellegzetes fiatalkori problémákat, a párkapcsolat és a társasági élet kérdéseit, a gyors és hatékony felnőtté válás kudarcát tárgyalja mai nyelven és kontextusban, rámutatva arra a feszültségre is, ami sok emberben az érzelmei és a teljesítményei közt képződik.

A verseket a hangsávok lejátszás gombjaira kattintva lehet meghallgatni.

A versek eredeti, írott változata:

Új Projekt

Öt év, jó esetben kettő, jó esetben nyolc,
jó esetben néhány hónap
vagy három évtized,
és megismerkedünk.

Új Projektként emlegetlek,
mert nem bírnék el még egy
nyilvános vereséget.
Aztán tényleg megismerkedünk,

és én rácsodálkozom,
mennyi szeretet van bennem.
Mit szégyellek legszívesebben
a múltból?

Jó anekdoták –
úgy bocsátod meg, hogy kinevetsz.
Miattad mosok kezet pisilés után.
Mennyi szeretet van bennem,

később mennyi gyűlölet,
mert minden megbocsátható.
Egy réteg ebből, egy réteg abból:
konyhapszichológia.

Hát majd megismerkedünk.
Vége nincs, csak félbemarad.
Kitartani úgy, hogy sosem tudod meg:
szeretet van-e a közepén.

 

Játék

Mikor is kezdtünk inni, kérdezi D.
Ötkor, válaszolja Á., és kortyol.
Tizennégy évesen, mondja aztán.
D. maga elé bámul. Emlékszel,
milyen hülye arcunk volt, kérdezi.

Tulajdonképpen itt kezdődik
a történet: négy-öt kamasz
bemegy a Fehér Galambba, aztán
bemegy a Snackbe, az Old Manbe,
a Centrumba, bemegy a Gödörbe.

Négy-öt kamasz bemegy
az Utasba, és játszik. Bemegy
a Koronába, mert megunta a
bújócskázást, és kér egy tálcával.
Tetszik az új játék.

Később négy-öt húszéves kamasz
ül egy szobában, és közben:
mikor is kezdtünk inni, kérdezi D.,
és közben: ötkor, válaszolja Á.,
de ez már nem játék.

Négy-öt húszéves kamasz
ül egy szobában, és unatkozik.
Mióta nem volt nőjük? Olyanok,
mint egy szekta. Ülnek az ágyon,
és kinyitnak még egy üveg bort.

Játszani próbál négy-öt húszéves
kamasz, de nem emlékszik, hogy kell.
Mikor is kezdtünk, motyogja D.,
ötkor, koccint vele Á., és közben
újra bújócskázni akarnak.