Történelmi és társadalmi határátlépések

November 17. Budapest napja a Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött főváros közgyűlésének 1873-as első ülése emlékére. Szűk egy év kellett az erre vonatkozó törvény elfogadásától addig, hogy valóban új neve és státusza legyen a városnak. 1872. december 22-én rendelték el az 54 ezer lakosú Buda és a 200 ezer lakosú Pest szabad királyi városok, valamint a 16 ezer lakosú Óbuda és a Margitsziget egyesítését. A 158. epizód első beszélgetéséből többek között az is kiderült, hogy már évtizedekkel korábban elkezdődött a tervezgetés. 1831-ben a Világ című művében használta Széchenyi István a Budapest elnevezést, amivel Magyarország leendő fővárosát illette. Az 1866-ban megjelent „Buda-pesti por és sár” című művében, pedig azt fejtette ki, hogy mit kellene tenni, hogy igazi fővárossá fejlődjön Buda és Pest. Fónagy Zoltán történész elmondta, alapvetően a két nagyváros között valósult meg az egyesítés, hiszen Óbuda ekkor még mezőváros volt, és amolyan kistestvérként csatlakozott a két nagyobbhoz. A történész hozzátette, nem volt feszültségektől mentes a folyamat, hiszen az egyre jobban fejlődő Pest úgy érezte, hogy egy terhet vesz a vállára Buda „személyében”.

A modernizáció kora a művészek fantáziáját is meglódította, és a múlt század fordulóján grafikusok és festők megpróbálták elképzelni, hogyan alakulna át Magyarország nagyvárosainak látképe. Szerintük 100 évvel saját koruk után olyan műszaki eredmények használata válik majd általánossá, mint a léghajóé. A neten is könnyen megtalálható képeslapokon megjelenik az akkor friss születésnapos Budapest, ahol a mindennapok része, hogy a hátunkra erősíthető hőlégballonnal közlekedünk, vagy Miskolc, amelynek lakói függővasúttal jutnak el A-ból B-be. A szórakoztató és egyben esztétikus alkotások láthatóan nem tesznek különbséget az egyes városok fejlődési üteme között. Lényegében mindegyik jövőkép ugyanolyan távol áll a valóságtól.

De hogy Pest, Buda és Óbuda társadalmi megítélése között volt különbség, az kiderült Fónagy Zoltánnal készült interjúból is. Ez az egyenlőtlenség pedig már megágyazott annak, hogy ma is bír némi jelentéstartalommal, hogy valaki pesti vagy éppen budai. Ennek ellenére napjainkban a XIX. század végén megmutatkozó ellentétek már nincsenek jelen. Nem ritka azonban, hogy a budapesti városegyesítéshez hasonló a helyzet az egymással kényszerrel összeboronált országokban is. A folytatásban Nagy Attila Tibor politikai elemző arról beszélt, hogy milyen egyesítéseket és újraegyesítéseket éltek át európai országok a modernkori történelemben. Sorra vette Németország, Csehország és Szlovákia, Jugoszlávia és az Egyesült Királyság példáit. 

Az interjúból is kiderült, nem csak hogy különbözhetnek az egyesített országok, de némi alá-fölérendeltség is kialakul közöttük sok esetben. És ahogy a békés együttélés részeként megfigyelhető a törekvés az egyensúly kialakítására a kényszerházasságra léptetett nemzetek között, úgy az egyén szintjén is észrevehetünk hasonló szándékot, ha új közösségbe kerülve kell megtalálnia a helyét. Hogy vajon miért van szükség arra, hogy felülbíráljuk a hozzáállásunkat, erről Megyeri Zsuzsanna pszichológus beszélt. Szerinte a hierarchikus rendszerben való működés számít ösztönösnek, éppen ezért minél fiatalabb az ember annál inkább határozza meg ez az életét. Ahogy korosodunk, törekszünk a demokratizálódásra a társadalmi szerepek kialakításakor. Hozzátette, idővel azok az értékek is megváltozhatnak, amelyek mentén pozícionáljuk magunkat, illetve másokat egy közösségben.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.