Van-e értelme megszelidíteni a folyókat?
22/03/2021 12:10
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
A folyóvizek mesterséges terelése, duzzasztása komoly veszélyt jelent azok élővilágára. A kiemelkedő kockázatokat világszerte a duzzasztógát-építés, a folyamszabályozás, az idegenhonos inváziós fajok terjedése, a túlzott öntözővíz-használat, a szennyezés és a túlhalászat jelentik. Emiatt Európában és Magyarországon is leromlott állapotban vannak a folyók. Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője szerint minél több helyen beavatkozásokra van szükség, hogy helyreálljon a folyók törékeny egyensúlya.
A folyóvizekkel és azok természeti állapotával foglalkozó 16 szervezet tanulmánya szerint a folyókban élő halfajok egyre nagyobb veszélyben vannak – hívja fel a figyelmet a WWF. A világ folyói sokak szeme elől rejtve maradó, de különösen sokszínű élővilágnak adnak otthont. A halak és halfajok számának drasztikus csökkenése szoros összefüggésben van folyóink állapotával és azzal, hogy mire használjuk vizeinket és vízpartjainkat.
A kiemelkedő kockázatokat világszerte a duzzasztógát-építés, a folyamszabályozás, az idegenhonos inváziós fajok terjedése, a túlzott öntözővíz-használat, a szennyezés és a túlhalászat jelentik. Folyóink és az őket jellemző élővilág Európában és Magyarországon is leromlott és sérülékeny állapotban van. Erről beszélgettünk Samu Andreával, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértőjével.
A Duna szakaszain az elmúlt két évszázadban jelentős beavatkozások történtek – egyre kevesebb a természetes vízpart, helyette parti kövezéssel, vízbe nyúló kőszórásokkal és sziklabiztosításokkal találkozunk. A 30 évvel ezelőtt épített kőszórásokon sokszor ma már erdők nőttek, a lezárt mellékágak feltöltődnek, egyre kevesebb hely jut a víznek.
A beavatkozások sora azonban még mindig nem ért véget, és az elkövetkező években is számítani kell rájuk, akár árvízi védekezés, akár a hajóút fenntartása érdekében. A dunai hajóút javítására irányuló program célja hogy a teljes magyar Duna-szakaszon a hajóút mélysége elérje a 2,7 métert, és az év legalább 300 napján akadálymentesen lehessen közlekedni a nemzetközi hajózásban szabványos, 25 deciméteres merülésű, 1300-1600 tonna hordképességű hajókkal.
A dunai hajóút javításával foglalkozó jelenlegi tervezés sok olyan szempontot szem előtt tart, amelyeknek tíz éve nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A kijelölt hajóút lehet keskenyebb, a kőművek száma és mérete csökkenthető. A WWF Magyarország véleménye szerint az egyes beavatkozások pontos tervei akkor készülhetnek el, ha az egész Dunára várható és összegződő hatásokról megvitatott és elfogadott álláspont születik. A beavatkozások mellett az sem mindegy, hogy maga a hajóforgalom mit okoz az élővilágban. A hajók keltette hullámzás hatására megnövekedő áramlási sebességek a mederfenéken, vagy annak közelében élő élőlényeket, makrogerincteleneket, halivadékokat le- illetve elmoshatják természetes élőhelyükről, így olyan területekre sodródhatnak, ahol túlélési esélyük nagyon lecsökken.
A vízparti élőhelyek helyreállítása kedvező a vízi élővilág számára. Jó példák erre azok a dunai mellékágak, amelyeknek javították a vízellátását. Mohács mellett, a Szabadság-szigetnél húzódó mellékágban 2013-ban értek véget a vízellátást javító munkálatok, és az értékes dunai halfajok mostanra teljesen birtokba vették eredeti élőhelyüket. A helyreállítást követően a korábban innen eltűnt halfajok napjainkra ismét élő- és táplálkozóhelyként használják a mellékágat, sőt már itt szaporodnak is.
Olyan élő folyókra van szükség, melyek árterüket és mellékágaikat is gazdagítják, és az emberek is élvezhetik az általuk nyújtott előnyöket. Samu Andrea kiemelte, hogy egy fecske nem csinál nyarat, minél több ilyen beavatkozásra lenne szükség, de ami még fontosabb, hogy ne csapoljuk le felelőtlenül a természet adta lehetőségeket, hanem tervezzünk, gondolkodjunk, és döntsünk felelősen.
