Az AI pavlovi reflexe

Az MI-vel (mesterséges intelligencia) elkövetett esetleges visszaélésekről hallva manapság, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy démonizálni kezdjük ezt a jelentős technikai fejlődést, és elfeledkezünk arról, hogy például e nélkül nem igazán lenne működőképes egyetlen közösségi oldal sem.

A műsorban hetekkel ezelőtt elkezdtük már vizsgálni az AI művészetekhez való viszonyát.

Kellerwessel Klaus, író-költő, mesterségesintelligencia-kutató hangsúlyozta, hogy a technológiának lehet helye az irodalomban, és sok más művészeti ágban is.

Az előző héten már előkerült a kérdés, hogy fog-e majd egyszer személyiséggel rendelkezni az AI, lesz-e saját ízlése, kedvenc könyve, sőt ír-e ő maga egyet. Ennek a lehetőségeit és szükségességét a 298. epizódban tovább elemeztük.

Elsőként azt a jelenséget néztük meg, hogy a buddhisták úgy gondolják, hogy az AI a megvilágosodás állapotában van. Nincsenek érzései; nem szeret, nem gyűlöl. És ezzel vagy túl van azon, amiben az ember értelmezi magát, vagy még nem érte el azt.

Az adásban szó esett továbbá a mesterséges intelligencia tanulási képességeiről is, abból a szempontból, hogy megfelelően tudjuk-e elmagyarázni neki a teendőjét. Az érzések, az ízlés, a stílus alapjai nem táplálhatók bele, hiszen magunk sem tudjuk feltétlenül és egzakt módon definiálni azokat.

Ebből következően az MI nem fog választani vonzalom alapján, így akár valóban objektív ajánlásokat kaphatunk az algoritmustól. Elméletben. Hiszen minden döntésünk hatással van arra, hogy mit ajánl legközelebb a rendszer. Ennek tudatában sokan még jobban ragaszkodnak a kontroll érzéséhez, és vagy leteszik a garast egy médium mellett a hírfogyasztásnál vagy maguk válogatják össze a híreket. Utóbbi önállósága persze csak illúzió, hiszen az algoritmus alapvetően azokat a híreket ajánlja fel válogatásra, amelyekről azt feltételezi, hogy kompatibilisek az érdeklődési körünkkel és a világnézetünkkel.

Kellerwessel Klaus ugyanakkor kiemelte, hogy a felhasználó hinni akar a kiválasztott médiumnak, még ha azt is gondolja magáról, hogy nem elfogult, erőfeszítést pedig nem tesz, hogy kritikusan viszonyuljon hozzá.

Az adásban mindezek mellett megismerkedtünk az AI művészetterápiában betöltött szerepével; a regények személyre szabhatóságának lehetőségével; illetve arra jutottunk kutató vendégünkkel, hogy a mesterséges intelligencia valahol a dzsinn és a (minden vágyunk teljesítésére törekvő) lúdvérc között van.

A teljes adást meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.