Unom

Új ablakban

2022. szeptember 15. Útszélen (2022. szeptember 15., csütörtök 15:00)

45:14

00:00

Műsorvezetők: Józsa Márta Szerkesztők: Józsa Márta

Kezdjük az állammal. Hol van a közhatalom akkor, amikor mondjuk meghatalmazottjának, a jegyzőnek, azaz a tankönyvi meghatározás szerint az önkormányzatok napi működésével kapcsolatos feladatok ellátásával, megszervezésével megbízott szakembernek gőze sincs arról, hogy kinek milyen igazolást mely alapon adhat ki hétfőről keddre - mert tovább jogkövetően már nem ér rá – arról, hogy ha a szülők és felnőtt gyerekek családjukkal egy családi házban laknak és egy gázórájuk van, akkor jogosultak egy tegnap kitalált kedvezményre. Gondolom holnapig. Mely okmány nagy valószínűséggel amúgy sem több egy önfeljelentésnél. Igazolni kell azt, hogy mégiscsak úgy fizethetik a mindenképpen kifizethetetlen gázszámlát, mintha két család élvezné a rezsiköccsnek becézett brutális gázáremelést. A gyerekvédelem nevében külön engedély kell ahhoz, hogy ne fagyjon meg, vagy adósodjék el egy több generációs nagycsalád.

Aztán itt volna a polgár, mint fogalom. Az államhoz tartozó honfiúként is szokták meghatározni, én itt most nem mennék bele a genderbe, igazán zavarban volnék, ha honleányként, honasszonyként vagy honnőként kellene definiálnom magam. Éppen egy olyan pillanatban, amikor az anyaméh és gyümölcse a belkabineti misszió fő mondandója. Áldassék. Most tényleg elnézést, pont emiatt nem leszek különösebben elegáns. Egy percig a saját regényemből idézek most, megvan ennek az oka.

"Egyszer ott ért az elsötétítés. Nem tudom, senki nem tudta, miért kellett akkoriban elsötétítési gyakorlatokat tartani, de kellett, ez is nyilvánvaló. Az elsötétítés nagyrészt azzal járt, hogy az alkalmazottaknak éjszaka is bent kellett maradniuk a munkahelyükön, majd egyszer csak elvették a villanyt, szirénáztak és mindenkit igazoltattak. Világos – ha lehet itt használni ezt a szót – világos tehát, hogy az elsötétítés abban különbözött a normál, megszokott áramszünetektől, hogy az utóbbi esetben az alkalmazottak otthon maradhattak és a sziréna is elmaradt. Másban nem különbözött az elsötétítés a nem-elsötétítéstől, így is, úgy is sötét volt és így sem, úgy sem lehetett nyugodtan csókolózni a Sétatéren, mert minduntalan igazoltattak. Sőt, az elsötétítés egy kicsikét még jobb is volt, legalább okozott valami kis hangulatot. Az igazoltatás ez is a normális kategóriába tartozott, mi van, kislány, nem félsz, hogy beviszlek a nőgyógyászatra, ha ilyenkor itt császkálsz?! Attól tényleg féltem, nem szerettem volna az igazságügyi nőgyógyász karmai között végezni az estémet. Az eltitkolt terhességeket kívánták volt földeríteni a vaginális igazoltatásokkal.” Eddig az idézet. Nem szoktam bevallani, hogy ez nem fikció. Csak egy történet a közelmúltból, vagyis az életemből. Reméltem egykor, hogy múlttá válik. Ceterum censeo: unom e dalt és magam is. Ja, ezt nem én írtam, ez egy Quimby-szám. Unom az elejét, unom a végét, Unom a háborút, unom a békét.

Fotó: Pixabay

 

Ebben a hangulatban éppenséggel jól jött. Hát most nézzenek körül, amit látnak, az mind a miénk. És nem tudni, meddig leszünk mindennek a foglyai. Nem csak foglyul ejtett állam, foglyul ejtett polgár is van. Mi vagyunk azok, kedves hallgatók. Vagy nem gondoljuk azt, hogy unalmas e rabság?

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2022. szeptember 15-ei adásában hangzott el.

Az Útszélen témája: 
Sokáig kellett győzködni arról, hogy merje levenni a saját lakásában a cipőjét. Évekig élt szinte menekülő üzemmódban, rejtett hajléktalanságban. Most önkéntesek újítanak fel neki egy bérlakást – de Szilvi alig meri elhinni.

A riport szereplői: Dányi Szilvia, továbbá: Imolay Anna, Molnár-Szabó Emma, Jánosi Norbert, Buga Tamás önkéntesek; Jakab-Aitner Anna, az Utcáról Lakásba Egyesület szociális munkása; Szatai Márton, az Utcából Lakásba Egyesület kommunikációs munkatársa.

Az Útszélen teljes adását a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.