Völner, a szent ember

„Mit tudunk tenni, hogy legalább ne kelljen szégyenkeznünk” – e költői kérdést a hitéről valló Völner államtitkár tette fel, abban a fidesznyik tévében, amelynek műsora mintegy szentté avatását készítette elő. Völner besétált a csapdába, vagy egyszerűen maga is elhitte, hogy ő egy szent ember – mindenesetre hitről és becsületről igen szépen, kenetteljes hangon beszélt egy lelkesült propagandistának. A produkciót azóta is gyakran választják a nézők a május elsejei népszerű önök kérték műsorban.

Az már nem látszik, hogy a felvétel után, amelynek során hétvégén látogatott templomát is megmutatta és a prédikációk szívet-lelket melengető hatásáról is beszámolt, már türelmetlenül topogva várta egy fickó, aki nagy autója sötétített ablakát lehúzva türelmetlenül szotyolahéjat köpködött. Sietett, mert még néhány kilakoltatást sínre kellett aznap tennie.

Szia államtitkár uram! – lökte oda a papírzacskót, majd felsorolta, hogy mit kér a következő találkozóig. Akkor jövő vasárnap a mise után – vetette oda és kövér gázt adott sarat fröccsentve a négykerékmeghajtásossal az államtitkár reverjére.

Vagy így volt, vagy nem. Meg aztán az ártatlanság vélelme. De emelje föl a kezét, aki érti, mi történt itt.

Azt, hogy valakit megvesztegetnek az orbáni hatalmi rendszerben, oké, még el tudom képzelni – bár ez sem könnyű.

De hogy utána még le is buktassák, azt már nehezebb. Miért? És miért őt?

És hogy lehet, hogy egy tapasztalt ügyvéd belemegy egy ilyen relatívé aprópénzes buliba? Ráadásul, korábban infrastrukturális államtitkár volt, látott ő már száz és százmilliárdos boltokat, tudhatta, hogy azokon milyen súrlódási veszteség képződhet. Ráadásul az a pasas, aki futószalagon hagyta jóvá a lehallgatásokat – értesülhetett róla, hiszen soha annyi lehallgatásra nem adtak engedélyt, mint az Orbán-rendszerben – hogy nem sok kell ahhoz, hogy valakinek a nyomába eredjenek. Elég, ha egy kicsit segít ellenzéki újságíróknak, vagy lefényképezni próbálja a NER-vitézeket, amint luxushajójukra szállnak.

Ha tényleg elkövette, amit most a rovására írnak, akkor miért nem hagytak futni szép csendben? Azt azért nem hiszem el, hogy a nyomozóknak és titkosszolgálatoknak nem tűnt volna fel, hogy egy államtitkár után koslatnak, aki ráadásul a titkosszolgálati vizsgálatok jóváhagyója is. Lehet, hogy most már sokan tudtak az ügyről, de akadt itt már példa arra, hogy a vizsgálat el sem kezdődött, nehogy kiderüljön valami kedves kis üzletemberről, vagy fejedelmi vőről valami rosszcsontkodás.

Vagy az egész csak a statuálás végett van?

Vagy esetleg attól tartottak, hogy valamely másik ország titkosszolgálata jutott az ügy nyomára? Az elmúlt napokban még maga a külügyminiszter is tett célzást arra, hogy esetleg mindenféle más országok titkosszolgálati beavatkoznak a magyar választásba. A paksi csőszkunyhót azóta is erős megfigyelés alatt tartják.

Aztán a népies magyarázatok közt szerepel pár dolog, aminek mi persze nem adunk hitelt, hogy esetleg nem adott volna el elég százalékot, vagy hogy a választások előtt meg kell mutatni, hogy nincs itt korrupció. Ez utóbbi szinte biztos, hiszen hol a korrupció abban, hogy szerelemes szívű Mészáros Lőrinc sokszoros áron építhet bármit is, amire persze nincs szükség – de jól el lehet rá verni a közpénzt, hogy Belgrádból Budapestre érve a közpénzből magánpénz legyen, a legjobb helyen.

De száz szónak is egy a vége. Még az is lehet, hogy Völner ártatlan.

Dési János jegyzete a 2021. december 11-i Hetes Stúdióban hangzott el.