Meghalt egy tévés-politikus személyiség, Vágó István, akivel lényegében semmiben nem érettünk egyet. Illetve egy valamiben igen: itt és most Magyarországon diktatúra van.

A több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

Közben Budaházy ellovagolt a börtönből, minthogy kegyelmet kapott a fülbevalódivat élharcosnőjétől a Vatikánból érkezett látogató tiszteletére. A Molotov-koktélos támadó egyelőre csak amnesztiában részesült, de remélhetőleg hamarosan bekövetkezik a priusz eltörlése is, hiszen, ahogy a terrorizmus miatt elítélt mozgalma mondotta, az ő céljuk csupán a Gyurcsány-kormány megdöntése volt, ami nemes.

Novák Katalin Ferenc pápa látogatására hivatkozva részesítette a terrorizmusért elítélt Budaházyt amnesztiában. Nem kívánom minősíteni, hogy Novák Katalin a pápa látogatásának alkalmára hivatkozva leginkább azt tartotta fontosnak, ha egy terrorista népvezérnek kegyelmezhet meg, jóllehet biztos vagyok abban, hogy akadtak volna erre talán méltóbbak is.

Orbánnak a politika nem más, mint „közjónak” álcázva a hatalom és a meggazdagodás mindenáron való elérése, méghozzá úgy, hogy nem szavazókra, hanem rajongókra van szüksége, illetve a patrónus-kliens rendszerben egy leválhatatlan fogadott család kiépítésére.

Végre a Párt „újságírói” is hozzájutnak a szépírók szabadságához: utóbbiakhoz hasonlóan ők is szabadon, következmények nélkül rendelkeznek írásaik szereplőinek a sorsáról.

Mi sem áll távolabb a Fidesztől, mint a kereszténység gyökeréig visszanyúló tanításoknak a betartása. Számukra a kereszténység is csak egy üzlet, a pillanat uralásának egyik eszköze. Ami hasznos lehet a propagandában, a hívek hülyítésében, a pénzmosásban vagy éppen egy újságíró megalázásában.

"Én most egy javaslattal állnék elő, püspöknek és főrádiósnak, szerkesztőnek és snájdig vagy kevésbé snájdig politikusnak, no meg Demeter Szilárd minap felállított táncdalbizottságának adresszálva. Ugyanis akad egy remek szövegíró, úgy hívják, hogy Jorge Bergoglio, felvett művésznevén Ferenc pápaként ismeri őt a nagyvilág."

"Diktatúrában minden mondható, mert a szavak jelentése nem az Értelmező Szótárban van, hanem a hatalom birtokában."

Fogy a tudás megbecsülése, s a felkészültség presztízse, fogynak az alternatívák, a lehetőségek, s vészesen fogy a jövő.

A Szkeptikus Társaság nem a tudomány, hanem a lenézés díját osztotta ki, tehát akkor sincs igazuk, ha igazuk van. Vita helyett laposföldezni mérhetetlenül ellenszenves.

"Azok, akik nem tanulnak a történelemből, csak megismétlik azt." (George Santayana)

ifj. Lomnici professzor esete Szerb Antallal és az SZDSZ-szel.

Ferenc pápa egy elmélkedésében Máté evangéliumát idézi, ahol Jézus ezt mondja a papoknak: "A vámszedők és a prostituáltak megelőznek titeket az Isten országában." (Máté 21,31).  

Nem hoztunk törvényt arról, hogy mindenki nyilvános „illemhelyhez” juthasson anélkül, hogy ennek érdekében hamburgert, pörköltet, bort vagy bármi mást kelljen fogyasztania.

Ha valamely ország erőteljesen egy kizárólagos eladóhoz igyekszik kötni magát, ahogy ezt az elmúlt 13 évben a magyar kormány is tette az oroszokkal, azzal bizony lassacskán már nem a saját, hanem az eladó érdekeit kezdi kiszolgálni.