Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után elagyabugyálják egymást a drukkerek.
Sorra születnek a beszámolók a civil világban kivirágzó új életekről, ahol is az exbaka a földet kezdi túrni, vagy főiskolára jár, profi sportoló lesz, vagy hivatalvezető. A határ a csillagos ég, üzeni derűs mosollyal a putyini agymosoda.
Így címkézi, magasztalja a magyar kormányzati kommunikácó azt a nehezen meghatározható diplomáciai ámokfutást, amit Orbán az elmúlt napokban bemutatott.
A színészek és az újságírók évek óta küzdenek azért, hogy a jog- és kifosztásuk megmaradjon. Persze nem azért mert tök hülyék, de rájöttek, hogy így mégis két krajcárral többet kapnak, csak persze nem szabad leesni a díszletről vagy megöregedni és nyugdíjba menni. Mert akkor baj van.
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Gyurcsány Ferencnél kevesebben érthetnék jobban Magyar Pétert, mert minden különbözőség ellenére két jöttmentet tisztelhetnek egymásban a politikai térbe történő betörés irracionálisnak tűnő, féktelen, szinte már érzéki sikere okán. Mindketten kaptak egy-egy ritka pillanatot a sorstól, és ettől tényleg sorstársak. Hogy ebből mi lehet, arra most még csak az egyikük története a válasz.
A francnak kellett most Moszkvába menni tényleg. (...) Miniszterelnök úr, kérem mondja meg, hogy ez miért jó nekünk!
Ehelyett a szomorú valóság: kénytelen a nagyok asztaláról lesöpört morzsák, a padlón összegyűlt politikai hulladék között szemezgetni, amikor új koalíciót próbál összekovácsolni. Neki szinte mindegy, hogy kire vagy kikre építi új, meglehetősen vékonyka hatalmi bázisát. Lehetnek köztük akár neo- vagy kripto-nácik, barna- és feketeingesek, a német újfasiszta alternatívától kezdve az osztrák, a szlovák és az olasz nacionalisták, a lényeg, hogy szóba álljanak vele.
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Az uniós elnökség és az EP-frakció építése már elkerülhetetlenné tette a vizitet, bár nyilván Orbán szívesen kihagyta volna.
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.