Druzsba – Szénási Sándor jegyzete

A kormány azt mondja, átvállalná azt a hétmilliárdos kötbért, amivel a 3-as metró amúgy gagyi kocsijait szállító Metrovagonmas nevű orosz cég tartozik a fővárosnak, és amit hosszú évek óta nem óhajt kifizetni. Ez, Budapest anyagi helyzetét tekintve, igen nagyvonalú ajánlat, bár az ember azt gondolná, inkább a gépjárműadót, vagy más elvett forrásokat kellene visszaszármaztatni, és nem a kormány pénzéből, vagyis a mi adónkból megajándékozni az oroszokat, de ebben az esetben, legalábbis a hivatalos közlést komolyan véve, az embernek nem lenne igaza.

A terv ugyanis az, hogy a BKV ugyan ám kiszáll a perből, a követelését átruházza az innovációs minisztériumra, a tárca viszont peren kívül megegyezik az oroszokkal. Magyarán, valamit mégiscsak fizet majd a Metrovagonmas, ami a semmihez képest százszázalékos előrelépés. Az ötlettel ráadásul a környezet is jól jár, a BKV a kötbérből elektromos buszokat vesz – imádkozzunk, hogy ne oroszt, már ha egyáltalán van ott ilyen – a kormány meg a szén-dioxid-kvóta terhére költi el a hétmilliárdot, nem a már tetőtől talpig lyukas büdzséből.

Ha ez így lesz, ha tehát bármikor bármilyen pénz tényleg befolyik az orosz cégtől, és a kormány nem csak parasztvakit ez ügyben is, akkor két pompás dolognak is örülhetünk. Részben annak, hogy a vezetőink szívükön viselik Budapest sanyarú helyzetét, és boldogok, ha segíthetnek ezzel az üzlettel is. Másrészt az is jó, vagy az lenne, ha az üzlet fogalma végre megjelenne a magyar-orosz kapcsolatokban, úgy értve, hogy a kölcsönösen előnyös biznisz fogalma lengené át a kapcsolatainkat.

Eddig ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy a magyar szempontból folyamatosan vitatott Paks, vagy éppen a MÁV volt járműjavító cége, amelyet a kormány minden pályáztatás ellenére eleve orosz kézbe akart adni, amely orosz kezekben a 3-as metró kocsijait gányoló cég tulajdona is ott van, szóval ezek az ügyletek inkább Moszkvának jönnek jól, mint nekünk. A lényeg pedig az lenne, hogy az államközi viszonyt ne a kiszolgáltatottság, a túlárazott szemét, és a helyzetet pontosan átlátó orosz cégek pimasz gátlástalansága írja le, hanem a valódi üzlet, ahol valahogy mindenkinek jól kellene járnia. Hogy ez most így lesz-e, nem tudjuk. Lehet, hogy ezt a túloldalon másképp látják.

Nem minden a pénz, ezt tanulják meg a magyar elvtársak. A barátság többet ér.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. október 07-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.