A Black Friday az a nap, amikor a boltokban csak az eladók fejében működik a racionalitás, a vásárlók zöme elveszíti a kontrollt, és még az is konzumidiótává válik. Józsa Márta gondolatai fogyasztásról, kávézásról és Trumpról. Fekete péntek, fekete leves, Fehér Ház.

Ma 207 ezer embert érint az elsődleges vízszegénység, ennyien élnek olyan háztartásban, ahol sem vezetékes víz, sem kút nincsen, ám a másodlagos vízszegénység milliókat is érinthet. 

Pert nyert a TASZ segítségével egy anya öt év után, aki a császármetszés előtt a műtőasztalon véletlenül tudta meg, hogy el fogják altatni. Meddig rendelkezhetünk szabadon a testünkről? Erről beszélgetett a Klubrádió Útszélén című műsorában Józsa Márta Zeller Judittal, a TASZ magánszféraprojektjének szakértőjével.

"Ebben a barátom által közzétett episztolában azonban a fordítógép algoritmusa sajátos szófordulattal örvendeztette meg a szerencsés milliomos-várományost, azzal érvelt az örökösét kereső haldokló, hogy  agyrák miatt vagyok magyar."

A múzeum igazgatója nekiállt hagyományt őrizni. Azt a hagyományt, amelyet ebben értelmezésben az öncenzúra, a szervilizmus, az önmagunkért vagy az általunk képviselt hagyományokért való kiállás képességének feladását jelenti.

Lehet, hogy jobb lett volna tömegközlekedéssel járni, csakhogy a régióba vezető mindkét vasútvonalat felszámolták, az egyiket a kínaiakkal túrja Mészáros Lőrinc, a másikat kínaiak nélkül nem sikerül befejeznie a nem tudom hányadik határidő-módosítás után sem.

Kábé havi 54 ezer forintba kerül most az illetékesek által becsült vészhelyzeti fejadag. Egy közmunkás bére meg valahol 70-80 ezer forint körül mozog. Maradjunk annyiban, hogy eszerint egy kétgyermekes, két közmunkás szülővel rendelkező háztartásban másfél hónapot kell dolgozni azért, hogy egy havi, a kormány által szükséghelyzetre megállapított, igen szerény élelmiszeradagot meg tudják venni.

Amiatt kapkodjuk a fejünket, hogy egy egyetemi docenst kirúgtak az állásából amiatt, hogy szóvá merte tenni: egy diákja, egy magas polcokon dölyfölő NER-közeli méltóság-közeli flótást annak ellenére kellett sikeresen levizsgáztatni, hogy semmit sem teljesített. És csodálkozunk, mintha nem ebben a világban élnénk.

Ha ellenben a többi, köz- előtagú szóra gondolok, akkor világos, hogy ez a szócska nagyon benne van a NER és annak teljhatalmú irányítójának bögyében.

A középkori városok védelmi rendszerének legfontosabb pontjait, azaz a bástyákat jellemzően a céhek, mondjuk a csizmadiáké, a szabóké, a takácsoké, a pékeké vagy éppen a mészárosoké tartották fent. Már régóta nincsenek céhek Magyarországon, cserébe vannak érdekcsoportok és klikkek, ahol véletlenül sem a szakmaiság a döntő, hanem mondjuk a rokonok. Csak abban reménykedhetünk, hogy fényűző, és senkit meg nem óvó bástyáikban a félelem az úr. Mert a lelkiismeret biztosan nem.

A fél ország közlekedési összeomlásának egy fia felelőse nincs. Lázár úr pedig elégedetten nézegetheti magát a tükörben. Igaz, erről az egészről a közvetlenül érintetteken kívül sokan nem is tudhatnak: a kormánypárti médiafogyasztókat megkímélik a megpróbáltatásokról, ők úgy szállhatnak fel egy vonatra, hogy nem tudják, mi várhat rájuk.

És minthogy a sajtótermékek legtöbbjét már nem az újságosnál vesszük, és, mint jól érzékeljük, nem is az éteren át hallgatjuk, hanem az interneten, új módszereket kell bevetni ahhoz, hogy ne a saját bőrünkre menő kormányzati gazdasági kalandorkodásról beszéljünk.

Milyen országot szeretnénk – tesszük fel gyakran a kérdést, és az az általános válasz, hogy na, éppenséggel nem ilyet. Nálunk a gyerekkönyvek mellett járulékos haszonként bizonyos agyakat fóliáztak be. A köz javára történő politikával együtt.

"... belevettük magunkat az Adria vizébe, mint jól képzett úttörők, és hallgattuk, ahogy a kabócák fűrészelnek. Nem mellesleg házigazdáink azt is mondták: vannak magyarok, akik azért menekülnek el a szigetről, mert zavarják őket a kabócák. Bennünket valami teljesen más zavar, de most hova meneküljünk?" Józsa Márta jegyzete arról, hogy nyaraláskor meg lehet-e úszni Orbán Viktort.

"Biztosan nem kellőképpen tájékozott az, aki mondjuk az iskolákra meg ehhez hasonló, a nagyot vizionáló főmérnök szemében pimf apróságoknak tételezett közpolitikára gondol ilyenkor."

A magyar átlaggyereknek most megkezdődik a tanév. Jelentős részük számára anélkül, hogy eljutottak volna nyaralni, úgyhogy alaposan meg kell fontolniuk a tanároknak, hogy feladhatják-e az első napon a Nyári élményeim című kötelező fogalmazást vagy rajzot házi feladatul. Persze kérdés, hogy hány iskolában milyen bármely szakos tanárok adják fel, ez a kifejezés az álláshirdetések e nyári slágere. Az tuti, hogy a matekóra-helyettesítésre beosztott tesitanárok akár az elmaradt nyaralásról, a kifizetetlen menzáról és a tanítás, tanulás élményétől megfosztott iskoláról minden bizonnyal el tudnának csevegni a diákjaikkal. Elvégre egy csónakban eveznek, ha nem is jachtoznak éppenséggel idén az Adrián.