Mi legyen a fröccs mellé?

 

Forrás: Wikipédia

Fotó: Akos Szalkai

"Éppen csak az íze és illata a bornak" – így jellemezte Márai Sándor azt a legfeljebb két kisfröccsöt, amit délután öt és fél hét között, a kocsma szinte még üres kertjében kortyolgat el az ember. „Éppen csak az, ami jó a borból: a tűnődéshez szükséges kellék.”

Abban biztos igaza van Márainak, hogy a fröccs nem valami olcsó hígított ital, hanem igazi nedű, magyar gyökerekkel, a legenda szerint 1842. októberében indult a karrierje, amikor Fáy András fóti pincéjében bemutatta a világ legelső szódásüvegét, majd felszolgálta a legelső fröccsöt, amit németesen spriccernek nevezett el. A történet szerint Vörösmarty Jedlik szódájával felspriccelt borát kóstolva jegyezte meg: "-Spritzer? Túl németes. Legyen inkább fröccs!" – s azzal ajkához emelte az italt. A költő később a Fóti dal című költeményében említi meg a szódával hígított bort: „fölfelé megy a borban a gyöngy” – írja.

A fröccs tehát olyannyira hozzátartozik kultúránkhoz, hogy helyet is kapott – nélkülözhetetlen társával, a szikvízzel együtt – a Hungarikumok Gyűjteményében. Ezen belül is az agrár- és élelmiszergazdaság szakterületi kategóriában, hiszen ahogy az indoklásban is áll: „A fröccs több mint 50 féle fajtája – a bor és a szikvíz arányának és mennyiségének változtatásával – a magyar gasztronómia szerves része.” És itt el is érkeztünk a fröccsözés fontos alapjaihoz: az igazán jó fröccshöz jó víz kell. Nem szénsavas ásványvíz, nem sima csapvíz, hanem szóda. Pont. És persze jó bor. Semmiképp sem méregdrága, komoly “nehezen értelmezhető”, bor, de nem is valamilyen pancsolt kannás izé, hanem szép tiszta bor. Hogy milyen fajta? Erről kérdeztük Mészáros Gabriellát, a Borkollégium alapítóját és vezető oktatóját.

Ami pedig a keverési arányokat illeti, azt sokan tudják, hogy a kisfröccs egy deci bor, egy deci szóda, de azt talán kevesebben, hogy ezt József Attila füttynek nevezte, mert egy füttyre meg lehet inni. Tesója a nagyfröccs, ebbe kettő deci borhoz egy deci szódát töltenek ennek pedig Móra Ferenc adott nevet, „húzás”-nak hívta, mert egy húzásra meg lehet inni. Van még a hosszúlépés, itt egy deci bort két deci szódával hígítanak. És vannak még a különlegességek, a házmester, (3 dl bor + 2 dl szódavíz) a viceházmester (2 dl bor + 3 dl szódavíz), a háziúr (4 dl bor + 1 dl szódavíz) és a sportfröccs: 1 dl bor + 4 dl szódavíz.

És amikor ezeket isszuk, jussanak eszünkbe a legendás fröccsözők, Latinovits Zoltán, Tömörkény István, Őze Lajos, Ady Endre, Petőfi Sándor, meg persze Krúdy Gyula, aki állítólag egyszer egy ültő helyében száz kisfröccsöt hajtott fel – de az is lehet, hogy ez csak legenda, amit Kosztolányiné Harmos Ilona terjesztett el róla. (Tíz liter borról beszélünk és tíz liter szódáról, de ha figyelembe vesszük, hogy Krúdy inkább a nagyfröccsöt kedvelte, mindezt beszorozhatnák kettővel – ha igaz lenne a történet.)

És, hogy mit együnk a fröccs mellé? Krúdy után szabadon, Tafelspitzet mustárral, tormával, vagy velős pirítóst. De – hogy ezúttal is legyen recept – mehet mellé egy jófajta májpástétom is.

Kell hozzá: 40 dkg csirkemáj, 1 fej hagyma, 1 evőkanál friss kakukkfű, 2 evőkanál kacsa- vagy libazsír, 1 dl tejszín, só, bors.

A kacsazsírt felmelegítjük egy serpenyőben, rádobjuk a megtisztított, feldarabolt májat, kicsit átpirítjuk, majd mehet rá az apróra vágott hagyma, borsozzuk és 10 perc alatt készre sütjük. Botmixerrel, vagy turmixgépben pépesítjük, eközben hozzáadjuk a kakukkfüvet a tejszínt, meg a sót. Egy kis kaláccsal, vagy kiflivel vagy egy rafinált narancscsatnival (chutney) tökéletes.

 

 Illusztráció / Forrás: leitesculinaria.com