Tudják, mi a kötelességük. Völner ügyében is – Dési János jegyzete
10/01/2022 17:14
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Az ügyészség úgy fest, a bukott igazságügyi miniszterhelyettes ügyében is éppen olyan részrehajló és pártos, mint máskor. Nem is csoda, hiszen a kenőpénzek elfogadásáról szóló Völner-ügy hatósági szereplőinek többsége szép jutalmat kapott a Fidesztől – megtanulták a leckét.
Magyarországon a rendőrségi, az ügyészségi gyakorlat szerint még mindig előszeretettel helyezik a gyanúsítottakat előzetes letartóztatásba. Ha politikai összefüggés is található az üggyel – értsd a Fidesznek az a jó –, akkor rövidesen a gyanúsított feltűnik a különféle híradókban és újságokban, amint bilincsben rángatják ide-oda, hadd lássa a jónép, hogy itt micsoda rend van.
Ehhez még csak az sem kell feltétlenül, hogy a Fidesz hatalmon legyen. 2010 előttről vegyük az úgynevezett BKV-ügyet. Gyanús közbeszerzésekről, feleslegesen kiosztott milliókról szóltak a hírek, hogy aztán a nagy részük a bíróságig elolvadjon – pedig apait anyait beleadtak abba, hogy el lehessen ítélni a Fidesznek nem tetsző embereket. Akkor találták ki az ügyáthelyezés módszerét is, vagyis keresni kell egy olyan bíróságot és lehetőleg bírót az országban, aki hajlamos szépen elítélni a lefogottakat – merthogy ez propagandacélból milyen jól jön. A bíróságok, legalábbis akkor még, többé-kevésbé ellenálltak ennek, a vádlottakat vagy felmentették vagy a vádak többségét nem sikerült bizonyítani és egészen minimális büntetést kaptak. Kit érdekelt a Fidesz győzelme után mindez, a lényeg, hogy a kampányban lehetett harsogni a bűnösséget.
Mindehhez persze az is kellett, hogy a rendőrségi, ügyészségi emberek, vezetők egy része úgy érezte, még időben át kell állni, és a Fidesz pártérdekeit kell szolgálni, jól jön az még valamikor. (És az is, hogy az akkori MSZP-SZDSZ-koalíció tagjai egymás kinyírásával foglalkoztak főműsoridőben – ez is tanulságos része a történetnek.)
Alighogy vallomást tett valaki, a fideszes sajtónál már ott landolt a pillanatokkal korábban tett „beismerése”, amit aztán tendenciózusan fel lehetett használni. A vádlottakat megfenyegették, hogy ha nem a fideszes hatalmi érdekek szerint vallanak, akkor sokkal nagyobb bajba kerülnek.
S miként lehetett rávenni ezeket az embereket arra, hogy hamis vallomásokat tegyenek, bevádolják egymást – ami döntő jelentőségű lehetett volna, hiszen sokszor más bizonyíték nem akadt? Nos erre az esetek többségben az előzetes letartóztatás intézményét használták, ott puhítgatták az embereket, azzal kecsegtetve őket, hogy ha ki akarnak szabadulni, akkor azt kell mondani, amit várnak tőlük.
Jó páran belementek ebbe az üzletbe, hogy aztán majd a bíróság előtt vonják vissza a vallomásukat – azt állítva, hogy gyakorlatilag ezeket fogságuk idején kierőszakolták belőlük. Még olyan hosszas időt előzetesen töltő, a tévében előszeretettel mutogatott szereplője is volt a történetnek, akinek a felmentését később az ügyész volt kénytelen indítványozni. Természetesen a történet sokkal hosszabb és bonyolultabb – megér egy egész könyvet is, de főbb vonalakban elég legyen most ennyi.
S mindez a Völner-ügyről jut eszembe. Az ügyészség úgy fest, most is éppen olyan részrehajló és pártos ebben az ügyben, mint a másikban volt. Nem is csoda, hiszen az ügy hatósági szereplőinek többsége szép jutalmat kapott a Fidesztől – megtanulták a leckét.
Szemnek kell lenniük a láncban, ha egyszer ez az elvárás. És ők tudják, mi a kötelességük.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2022. január 10-i, hétfői adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
