Csordás Gábor: Pierre de Brach költeményeiből
4/09/2022 13:41
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Csordás Gábor verseit hallgathatják meg Pierre de Brach költeményeiből, azaz olyan verseket, melyeket a magyar szerző a reneszánsz francia költő "nevében” írt.
Csordás Gábor eredetileg agysebészként indult, életpályáját azonban harmincéves kora után már az irodalom határozta meg: rendkívül igényes költőként alig egy-két verseskötetet jelentetett meg, a rendszerváltás előestéjén ugyanakkor jelentős szerepet töltött be az irodalomban a Jelenkor folyóirat főszerkesztőjeként, 1989-ben pedig megalapította a máig meghatározó rangú Jelenkor Kiadót, amelynek több mint negyedszázadon keresztül a tulajdonosa, irányítója és mindennapos munkát végző aktív szerkesztője volt. A gazdasági átalakulás viharos éveiben a kortárs kultúra kevés őrzőjének egyikeként a profit szempontját félretéve adta ki a fontos magyar és közép-európai szerzők műveit, köztük Nádas Péter életművét.
Csordás nem csupán költőként, hanem könyvkiadóként is mindig pedáns munkát végzett, szerkesztőként a szövegre és a szerzőre irányuló figyelem egyaránt nagy szerepet kapott magatartásában. Ezért hat évvel ezelőtt Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban ő volt az egyike annak a három máig tevékeny és jelentős kultúraörző könyvkiadó-szerkesztőnek, akiket a könyvheti időszak alkalmával bemutattunk. A műsorban Marton Éva beszélgetett Csordással mint költővel is, aki fölolvasta az adásban azokat a verseit is, amelyeket a hajdan élt Pierre de Brach reneszánsz francia költő nevén írt és közölt nem sokkal előtte a Holmi című folyóiratban.
A versekben, amelyeket a fenti hivatkozásra kattinva szövegesen is elérhetnek, valamint a szerzőjük felvezetőjét is elolvashatják hozzá, Csordás Gábor remek formaérzékkel teremti újra a közel fél évezreddel ezelőtti versvilágot a "fatras” egykor dívó műfajának megfelelő versstruktúrában, amely egyszerre adja ki hűen a korabeli mintázatot és utal ugyanakkor jól felismerhető csibész iróniával a kései szerző viszonyára a világköltészetnek ehhez a zughagyományához. Nem utolsósorban pedig saját életútjára is reflektál, amelyben költészetét háttérbe szorította az az évtizedeken keresztül végzett igényes és lelkiismeretes fordítói munka, amellyel a nyugat- és közép-európai szerzők tucatját ismertette meg a magyar olvasókkal.
A versek a hangsávok melletti lejátszás gombokra kattintva hallgathatók meg.