Zalán Tibor: Az éhezés karneválja
13/10/2024 18:24
| Szerző: Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Zalán Tibor Palimpszeszt és Az éhezés karneválja című verseit hallgathatják meg a szerző előadásában.
Az 1954-es születésű és már 33 éves korában József Attila-díjat kapott Zalán Tibor a Fiatal Írók József Attila Körének első generációjával egy időben indult költőt négy évvel ezelőtt láttuk vendégül Belső közlés című zenés irodalmi műsorunkban, ahol Szegő János beszélgetett https://belsokozles.blog.hu/2020/06/23/244_adas_zalan_tibor vele. A szerző a stúdióban több versét is fölolvasta; az adásban elhangzottak közül kettőt mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgathatak a hangsávok lejátszás gombjaira kattintva, lejjebb görgetve pedig szövegesen is elolvashatják.
A versek eredeti, írott változata:
Palimpszeszt
Hajnal van Sötét Ilyenkor odafönn
nagy a csönd Alszik az Isten is Árnyak
járnak a kerten át madarak szállnak
Az ember készül arra hogy elköszön
Szemközt a sárga ház kék ködben ázik
még ránéz és fázik Megráng a keze
A lét csak a pusztulás fedezete
tűnődik Mit lehet tenni Nincs másik
Még nem aludt el és még fel sem ébredt
Szédülést érez Nem vágytól Hiányból
Nem jön rá mi az amit félreértett
Valaki messziről dalol vagy átszól
az időn Hagyj el már erényt és vétket
Hallgat Dido búcsúzik Aeneastól
Az éhezés karneválja
A tengernek gyufaszál az ember
A gyufaszálnak tengernyi a lét
A terasz kosarából ellátni a horizontig
A horizonton túl isten mereng el a gyufaszálak tengerén
A párduc lustán elnyúlik a sziklán szájában a holddal
Halottain tűnődik s hogy a lét csak gyufaszál-ellobbanás
Hallgatja ahogy hullám hullámra hang hangra ahogy
S kiknek szemgödrében már kihűlt az ezüst messziről énekelnek
A vágyakozás iránytalanul a legszemélyesebb mert üres
Sziklák durva évezredei őrlik homokóra-homokká árnyát
Átnedvesedett jegyzetlapokon ütnek át hideg könnyek
A jövő idő kapcsos zárójelei között tántorog hány és emlékezik
A nagy madarak mindig megérkeznek s megülnek a tornyokon
Alkalomra várnak amikor elvásott húsba mélyeszthetik karmuk
Ünnep lesz ha egyszer véget ér az éhezés karneválja
Ahogy az írás mondja ahogy az írás nem mond soha semmit
Kabócák éneke férceli össze a hajnal tépett függönyét
Az üres parton gyámoltalan vitorláit bontogatja a fény
A kefir mellé bundáskenyér kerül és sültkolbász-darabkák
Erkély kövére hullanak a fekete Moleskine-ből a tegnapi szavak
Valaki ül a tenger fölött és szürkével festi át a szürkét
A szél széttépi a vásznat és elődereng a meder szemérme
Kornati szigetei lapuló ragadozók nagy kék farkasok
Éhesen figyelik a csontvázak rengetegéből előcsörtető Napot
