Ti vagytok Guttman! – Dési János jegyzete
10/10/2022 17:49
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Ha tanszabadság van, akkor tudhatod, mi az a kovalens kötés – ha zsarnokság van, attól még marad a kovalens kötés, csak éppen ha a közpolitikai szintjére emelkedik, hogy minél hülyébb az ifjúság, annál jobb, akkor előbb utóbb elterjed, hogy a Föld lapos, és négy elefánt hátán áll – és akkor már lehet is a bronz lovasszobrot önteni a kis vezetőnek.
Egy euróért majdnem 430 forintot, egy dollárért 440-et kell adni ezekben a pillanatokban. Mondhatnánk, történelmi mélypont – és semmi igazolom, a következő napokban lesz itt még annyi történelmi mélypont, hogy csak na. Közben Ukrajnában civileket és polgári infrastrukturális létesítményeket rakétázik a putyinista hadsereg – amelyik egyébként elég komoly vereségeket szenvedett az elmúlt napokban.
A magyarországi kormánypárti propagandában csúcsra jár a hazugságüzem. Az átoperálandó óvódás már semmi, a sátrakba költöző dánok története azért viccesebb – bár megjegyzem, hogy az ötvenes évek nyugatellenes sajtója ennél mégiscsak eredetibb volt. Közben pedagógusok egy elszánt csoportja próbálja kivívni a tanszabadságot – amelynek elengedhetetlen feltétele, hogy legyen tisztes tanár az iskolákban. A diákok most az életre tanulnak, vagyis, hogy ne hagyd magad, ha jön a zsarnok. Ez ér annyit, mint tudni, mi is az a kovalens kötés – bár megjegyzem, kémiatanár hiányában az utóbbiról nem feltétlenül értesül az ifjúság. Ha tanszabadság van, akkor tudhatod, mi az a kovalens kötés – ha zsarnokság van, attól még marad a kovalens kötés, csak éppen ha a közpolitikai szintjére emelkedik, hogy minél hülyébb az ifjúság, annál jobb, akkor előbb utóbb elterjed, hogy a Föld lapos, és négy elefánt hátán áll – és akkor már lehet is a bronz lovasszobrot önteni a kis vezetőnek.
Mindenesetre, ahogy elnézem a fiatalok jó részének akcióit – nem lesz ez olyan egyszerű. Igaz, ehhez az is kell, hogy a ma még óvatos tanárok felismerjék, nemcsak a kukások fontosak egy társadalomban, hanem ők is. Oké, nem olyan egyszerű a dolog. Mert ha a szemetet nem viszik el, az már másnap látszik, ha a gyerek hülye marad, az csak kicsit később.
Akkor viszont nagyon. Mert az összegyűlt szemetet pillanatok alatt össze lehet kotorni, új tanárokat szerezni, kiképezni, korszerű oktatási módszereket kialakítani, öntudatos, felelős döntéseket hozni tudó oktatókat kinevelni, az bonyolultabb – mint az egyébként állami tulajdonba vett – szemétszállítás ügyét elrendezni.
Az elmúlt napokban próbáltam többször felidézni egykori tanáraimat – arra jutottam, hogy akiket kedveltünk, akikre jó visszaemlékezni valahogyan mind egy kicsit lázadó szelleműek voltak, vagy legalábbis nem simultak bele teljesen a rendszerbe. Az egyikük például mindig fehér köpenyt hordott, ami a szürke-sötétkék kádári hetvenes években már már lázadásszámba ment, a másikuk vörös szakállat növesztett, a harmadikuk óra alatt felugrott az íróasztalra és onnan magyarázott tovább, majd egy kecses piruettel leugrott onnan, felidézve, hogy egykor világbajnok ejtőernyős volt. Volt mit tanulni tőlük.
Aztán ők, vagy most már csak hasonló utódaik azok, akik felhagynak a reménytelennek gondolt küzdelemmel, és más pálya után néztek – maradtak azok a Zsuzsa nénik és Lajos bácsik, akikről csak annyit tudok felidézni, hogy szépen be kellett kötni kékbe a füzetet, a padsorfelelős jelentett, volt osztályvigyázz, rossztanulók megalázása és a százszor leírom, hogy…
Valóban, mitől maradtak volna nagy tömegben határozott, egyéni véleménnyel rendelkező karakán szereplők az oktatásban? (Maradtak persze, szakmai kivégzésük éppen ezekben a napokban folyik).
Ámde talán a diákok, a szülők – vagy akár a társadalom normális tagjainak hangos és kitartó támogatása kibillenti őket az apátiából, a gyávaságból és felsorakoznak azon kollégáik mellé, akik mernek kockás inget húzni.
Guttman, Sipulusz csörgőkigyója mindenkitől félt. Ugyanis a hallása csak másfél méterre terjed, és nem hallotta a saját farka csörgését, ugyanis ő két méter hosszúra nőtt. Így elhitte, hogy csak gyíkocska. Aztán valaki megfogta a farkát és odatette a füle mellé és megrázta – meghallotta, hogy csörög, ő csörgőkígyó, tehát nagy és félelmetes. Attól kezdve nagy és veszélyes és félelmetes csörgőkigyóvá vált.
Pedagógusok, ti vagytok Guttman.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2022. október 10-i, hétfői adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
