A nyelv csak egy kommunikációs eszköz
11/01/2025 19:19
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A röghöz kötöttségtől a külföldi castingokig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben Molnár Levente színművésszel ellátogattunk Torinóba, egy filmfesztiválra, Bogotába, egy ócskapiacra, választ kerestünk, hogy jó-e rossz karaktert játszani, és hogy van-e felső korhatára a pozitív főhősöknek a mozivásznon.
Örkény Antal szociológus akkor elmondta, a panellakásokat, csak egy bizonyos idejű használat után érezték a lakók tranzit lakhelynek. A legtöbben, akik megtehették, tovább léptek, és kerttel is rendelkező házba költöztek. Ahogy ez manapság is így jellemző. Az országot pedig jellemzően akkor hagyják el, főleg a fiatalabbak, ha itthon megélhetési problémájuk vannak, amelyet külföldön egy jobban fizetett állással orvosolhatnak.
És itt jön az újabb probléma. Az a fránya idegen nyelv. Az Eurostat önbevallásra alapuló felmérése szerint 2022-ben a 25 és 64 év közötti magyarok több mint fele, 51,3 százaléka nem beszélt semmilyen idegen nyelven. Ezzel csupán Bulgáriát tudtuk megelőzni egy hajszállal. Persze érzékelhető a javulás, hiszen 2007-ben a csak magyarul beszélők a lakosság 74,8 százalékát tették ki.
A 304. epizódban szóba került az idegen nyelvet is beszélők piacképessége. Egy, a múlt század elejét is idéző világfiságra hoztunk egy példát. Mindezt a nemzetközi színművészeten keresztül, amelynek alapja épp úgy a soknyelvű működés, mint a nyelvek felettiség.
A kiinduló pontunk egy néhány hete rendezett filmfesztivál; a témánk szempontjából véletlenül a Közép-Európa címet viselő olasz alkotás; valamint a benne szereplő magyar anyanyelvű színész.
Molnár Leventét, korábbi munkái alapján választotta ki az említett film rendezője, hogy eljátssza az egyik főszerepet. Habár a színművész több idegen nyelven is beszél, olaszul éppen nem, így a szövegtanulásban jobbára a zenei hallása segítette.
Egy klausztrofóbiás vonatútként jellemezte az alkotást a színművész. A történet a második világháború idején bonyolódik, és jobbára a korabeli ideológiák csapnak benne össze. Ő maga – ahogy a legtöbb esetben – negatív szerepet kapott. A hősszerelmes szerepekből szerinte kiöregedett, a pozitív figurák pedig valahogy elkerülik.
A film címe kapcsán többek között azt beszéltük meg, hogy a többnyelvűség megkövetel egyfajta nyitottságot. Molnár Levente erdélyi születésű, és elmondása szerint, akár egy egész életet le tudott volna ott élni, anélkül, hogy használja a román nyelvet. Minden hivatalos ügyintézés, a környéken elérhető kávézók, és egyáltalán a mindennapi teendők menedzselése egy belterjes magyar valóságban is képes működni. Elmondta, hamar úgy döntött, hogy kilép a komfortzónájából, és az egyébként organikus idegen nyelvet, a románt is elsajátítja magasabb fokon.
A magyar, erdélyi és angol székhellyel is bíró művész a világ több pontján, Dél-Amerikától Ázsiáig sok helyen járt, és ismerkedett a kultúrával. Mesélt egy bogotai ócska piacról, amely nem csak portékái miatt volt fontos a számára, hanem az ottani emberekkel folytatott beszélgetés miatt is, amely kézzel-lábbal történt, mivel nem találtak közös keresztmetszetet az idegen nyelvek között.
A munkája legutóbb Olaszországba hívta, de egy a színészethez kívülről kapcsolódó foglalkozása az Egyesült Királyságba szólítja gyakran. Molnár Levente ugyanis nem csak jár castingokra, hanem gyakran szervezi is azokat. Korábban elmondta, arra nagyon ügyel, hogy ez a kettő ne mosódjon össze. Nem menne olyan szereplőválogatásra, amit maga szervezett.
Az adást a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2025. január 08., szerda 15:00
szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes
