Malomipari termékekről – Szénási Sándor jegyzete
12/10/2022 18:02
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Embere válogatja, kivel szemben jár el gyorsan, lassan, még lassabban, vagy sehogy az Orbán-rendszer malmai.
Ne vádoljuk Isten malmait lassúsággal, az Orbán-rendszer malmai, a mi esetünkben és konkrétan az igazságszolgáltatás malmainak mozgása szabad szemmel kifejezetten láthatatlan, bár persze nem mindig. Embere válogatja, kivel szemben jár el gyorsan, lassan, még lassabban, vagy sehogy, mondhatnánk, dehát persze nem emberről, hanem pozícióról van itt szó, és a pozíció alatt kebelbeliséget kell érteni, minden más, apparátusi kinevezés, helyzetbe hozottak vagyonosodása, fontos önkormányzati helyek megszerzése, stb. ebből következik.
Tegyük ehhez hozzá, hogy bizonyos korrupciós ügyek – hiszen most ezekről beszélünk – azért néha elérik a bírói szintet, sőt ítéletek is születnek, ám ezek is csak kezdetben tűnnek valóságos, az anyagi világhoz tartozó jelenségeknek, később azonban éteri jelleget látszanak ölteni, és minden jel szerint inkább szétfoszlani kívánnak a levegőégben.
Itt van például Tát Margit, a jogerősen elítélt, tehát büntetett előéletű méhkeréki polgármester, aki februárban a hivatalát is bukta ( naná, vagy inkább csodák csodájára?), az önkormányzat fizetett tanácsadóként azonban visszafoglalkoztatja, láthatóan nem tud meglenni nélküle, holott rigorózusabb országokban távolságot tartanának tőle. A lassú malomra viszont a végrehajtók főnöke, Schadl György a példa, aki egy éve ül börtönben 8oo milliós korrupciós váddal, a munkaviszonyát felfüggesztették, de nem szüntették meg a jogerős ítéletig, amihez egy év kevés volt.
Ide tartozik a 83 milliós kenőpénz átvételével tavaly decemberben meggyanúsított Völner Pál esete is, aki viszont még mindig szabadlábon védekezik, mindössze vagyonzárat rendeltek el a családja ellen ( nota bene kilenc hónap múltán) és az áprilisi választásig parlamenti képviselő is maradt. Ne feledjük, hogy is tehetnénk, Simonka Györgyöt, akit társaival 1,4 milliárdos költségvetési csalással vádolnak, ám nemrég mandátummal nem rendelkező, ingyen dolgozó alpolgármester lett Pusztaottlakán, ahol korábban nagy hatalmú polgármester is volt, amúgy Dél-Békés urának is nevezték, és az ambíciói ma sem kisebbek. A per ellenük 2 éve és 8 hónapja indult. A vád középpontjában álló, 300 milliós, felszámolt cégtelephely a hírek szerint azóta Simonka köreibe került, nagy baj tehát nincsen.
De ne nézzünk mindig ilyen nagyra, nézzünk kicsire is: Hoppál Péter államtitkár a parlamenti választás hajrájában kihúzta az ellenzék kivetítőjének dugóját a konnektorból, ezért 5oo ezres bírságot kapott, ám Sasvári Róbert, a Nemzeti Választási Bizottság új elnöke ezt 20 ezerre módosította. A különbség 480 ezer forint.
Talán nem tévedünk nagyot, ha ezt a különbséget a magyar jogalkalmazás dualizmusának, pontosabban e dualizmus szimbólumának tekintjük, pénzben kifejezve ekkora a távolság egy kopott, hétköznapi alattvaló korrupciós bűneinek büntetése, és a maga után hosszú sleppet húzó orbáni elit halogatott, félretolt, vagy minimalizált számonkérése között.
Ez azonban természetesen csak akkor van így, ha a számonkérés létezik, márpedig a korrupciós ügyek elég jelentős része a helyi szóbeszéden túl semmilyen nyilvánosságot nem ér el. Vagyis a sokat emlegetett malmok nem egyszerűen lassan őrölnek, de sokszor nem is őrölnek semmit se, valamint az is előfordul, hogy a malmok maguk is eltűnnek, szétfoszlanak a semmiben. Bár, ha hihetünk a kormányzat állításainak, igenis ott vannak ők, ott állnak szilárdan, az ügyészség malma, a bíróságoké, az rendőrségé, és nemsokára az Integritás Hatóság malma is, és ha mi mégsem látjuk őket, az csak a mi hibánk lehet. Így mulat, így vakul a magyar.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2022. október 12-i, szerdai adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
